Deal with it children.B)

-Anya képzeld, hogy nem tudok rosszat álmodni. A tininidzsákból (Tininindzsa teknőcök) kiszedem a rosszat és jót gondolok a helyére. A szememmel és a gondolatommal csinálom. 

Szalad Apához és mondja neki is:

-Többé nem álmodok rosszakat. Soha.

A fényképet köszönöm az NNFotonak! :) http://www.nnfoto.hu/

Jelenleg életem két fő mozgatórugója az egészséges (természet-és állatvédő) étkezés és az egyszerűsítés megvalósítása. Előbbi elég egyszerű(nek tűnik, de nem az), vegyszermentes, minél közelebbről vásárolt termékek, minél boldogabb életet élt állatokból nyert kaja. Utóbbi a "Minimalizmus" elvei alapján kialakított környezet, életmódot jelenti. A cél, hogy mindél kevesebb tárgy vegyen minket körül, minél kevesebb idő menjen el vásárlással, válogatással, rendrakással, minél kevesebb pénzt költsünk külsőségekre, csak a legfontosabb, legsokoldalúbb tárgyakat hagyjuk meg magunknak.

A kezdetekben egy könyv, az Egyszerűbb gyermekkor inspirált. Itt tárgyiakban a gyerekszobában tudtam megvalósítani a játékoknak a szelektálását. A könyv részletesen leírta, hogy mely játékokat érdemes, mely játékokat nem érdemes megtartani.

A mai napig nem sikerült elérni az általam elképzelt játéklimitet, de közeledek hozzá. Jelenleg így néz ki a gyerekszoba:

Nemrég találkoztam a következő dologgal, ami rendkívül inspirálóan hatott rám, a "The Minimalists" című film. Ennek hatására elképesztő mennyiségű tárgytól szabadultam meg (legalább 10-15 zsáknyi mennyiségről van szó, de lehet, hogy több is).

Az eredmény lassan kezd szembetűnő lenni, de a munkát hátráltatják a tárgyakhoz kötődő, teljesen haszontalan érzelmeim.

Hogy mi a fantasztikus érzés?

Úgy kezdődik, hogy kiteszem a lelkem az ebédért, mindent beleadok, finomat, változatosat és ötleteset főzök, időre elkészülök, rendet hagyok magam után és még az újszülött is boldog, mert vagy a hátamon ücsörgött, vagy dumáltam hozzá. Felhasználtam mindent: a maradék mangalica-húslevesből medvehagyma krémlevest készítettem, a maradék medvehagymásból sajttal-és medvehagymával töltött lapótyát csináltam életemben először, ráadásul tökéletesre, a maradék zöldségekből meg finom salátát raktam össze (medvehagyma répa, káposzta, sóska, uborka, paradicsom, sajt, majonéz). Minden egészséges, teljes kiőrlésű, stb...

És az egész ügyködésem megkoronázása az, amikor hazajön Zsoca a gyerekekkel és azt monda:

"Légyszi ne hagyd bent a mosogató alján a szivacsot, mert undorító.",A levesbe belemártva a merőkanaat pedig közli, hogy "Hát ez eléggé furcsa."

Nem baj, legalább ízlett neki. :D

Na jó, tényleg furcsa, de hogy nézzen ki egy krémleves? Ez már a maradék. Tudom, hogy kajkat nem evés után kell fényképezni, de így sikerült na. :) Amúgy is a valóságot, nem az ideált akarom megjeleníteni.

Ez meg a lapótya, benne a salátával.

Kicsit régen írtam és több mindent szeretnék leírni, mint amit le tudok, ezért lehet, hogy ez a poszt kicsit összefüggéstelen lesz. Elnézését kérem annak, aki olvassa.

A sok hete tartó feszültség, mérgelődés és rossz kapcsolat után végre elértem a holtpontot. Lenyugodtam.

Böjt van. Igaz nem hamvazószerdán kezdtem, hanem akkor, amikor sikerült.

-Elkezdtem nagyon kevés édességet enni és elhagyni a cukrot az ételekből, italokból. Ezáltal elkezdtem érezni az igazi ízüket.
-6 óra után nem eszek. Már negyedik napja, ami nagy szó.
-2 napja nem mérgeskedek a gyerekekkel.

Szóval első férj-nélküli, háromgyerekes hetemet töltöm itthon. Zsoca Angliába utazott munkaügyben. Az első egyedüli este roppantul jól ment, sokkal több időt töltöttem a nagyobbakkal, mint mikor Zsoca itthon van. Eldöntöttem, hogy innentől sokat fogok nekik mesélni és a mese fog előnyt élvezni a házimunkával szemben.

Az első este a tervezettnél sokkal gördülékenyebben ment. Mondjuk ez így hülyeség, mert a terv az az volt, hogy mindenki élje túl az esti "rituálét", és a felnőttkorra kiható lelki sérüléseket se szerezzenek a gyerekek, ezt a tervet pedig azért nem volt olyan borzasztóan nehéz túlszárnyalni, viszont se rumli, sem felhalmozódott házimunka sem maradt estére.
Ez így túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen az, hogy én mennyire jól el tudom látni magunkat tök egyedül, és hát a következő este már sírva röhögtem azon, hogy a Lotti fél órája rekedten üvöltve sír azon, hogy a csigával és a kutyával egyszerre akar aludni annak ellenére, hogy a kutya a Mikié. Miki jó arc volt, mert megengedte, hogy Lotti aludjon a kutyával cserébe a csigáért, de Lottinak mindkettő kellett. A végén nagy nehezen megnyugodott és mindkét kezemet szorongatva hajlandó volt az ágyba feküdni.

Azt hiszem, a napos, meleg, madárcsicsergős idő miatt volt tökéletes a mai napom. Imádom a pörgést és abból most nincsen hiány. Szeretem reggel oviba vinni Mikit, szeretem elhozni, szeretek ismerősökkel találkozni vásárlások alkalmával és szeretek új, vidám emberekkel megismerkedni (kivéve amikor emberundorom van, de most a szép idő miatt épp nem volt).
Az is hozzájárult a jókedvhez, hogy előző este nálam aludtak a húgaim, akikkel nagyon jól elfilozofáltunk a katolikus egyház papjainak nemi identitásáról, lelki világáról és összefüggésbe hoztuk a cölibátussal. Kitaláltuk, hogy milyenné alakítanánk át az egyházat, hogy lenne igazán működőképes, mivel jelenlegi állapotában idejétmúlt és csak elveszi az emberektől a kedvet az aktív vallásos élethez. Imádok beszélgetni a húgaimmal. Olyankor nagyon boldog vagyok és ömlik a szívemből a szeretet és az optimizmus.

A mai napon boldog, vidám emberekkel találkoztam és beszélgettem. Egyáltalán nem zavart, hogy a Müllerben a Lotti megbontott egy Milka csokinyugszit és elkezdte enni. A pénztárnál már az egész lány csokis volt. A parkolóban megállt mellettem kocsival egy volt kollégám, akit imádtam és el sem tudom mondani, hogy mennyire boldog voltam, hogy beszélhettem vele. Szeretném is felvenni vele későbbiekben a kapcsolatot. Boldogan vezettem haza, csomagtartómban bokor- és facsemeték voltak, amiket boldog és vidám emberek faiskolájából vettem. A faiskolás nő közölte velem, hogy nyugodtan rakjak lótrgyát a növények alát, ha már vannak lovaim. Hogy honnan tudta, hogy vannak? A lovas pénztárcámról. :) Mindenki kedves volt ott. Mindenki kereste a kapcsolatot, a kedves szavakat. Ezt teszi az emberekkel a tavaszi napsugár.

Elültettem a fákat és a cserjéket. Egy páfrányfa, egy meggyfa,  két feketeribizli, két piros ribizli, egy egres. Meg egy valami, amit régebben kaptam és nem tudom mi a neve. Lyukat ástam, Matyiztam, lyukat ástam, Lottiztam, lyukat ástam, Matyiztam.  Trágyát raktam a lyukakba, Matyiztam. Beraktam a növényeket a lyukakba, betemettem őket. Lottiztam, Matyiztam. Locsoltam, elszabadult a cső és lelocsolta a Matyit, aki üvöltött tőle, így Matyiztam. Ezután locsoltam, megemeltem a növényeket, letapostam őket, majd Matyiztam. Újra betemettem a maradék földdel őket, Matyiztam. Letapostam a földet, majd a maradék növényekkel megcsináltam ugyanezeket. A végen minden frissen ültetett növényt megöntöztem a kertben, kivéve amiket nem.

Dolgom végeztével bementem elaltatni a Matyit. Hívogattam Lottit. hogy jöjjön be ebédezni. Már kb 4 órája ebédezni akartam, bár nem volt ebéd és éhesek se voltunk. Végül nem is lett belőle semmi.
Matyi nem aludt el bent, így kimentem megnézni, mi van Lottival, mert már hosszabb időt kint töltött egyedül. Kimentem, szólítgattam, nem válaszolt. Leszaladtam a két ásónyom mélységű 'tóhoz", ilyenkor mindig (MINDIG) borzalmas képek vannak a szemem előtt, amiket le sem írok, ez sajnos az anyasággal (az én anyaságommal) jár. Lotti nem volt a "tónál".
Visszasétálok, szólítgatom, semmi.
Aztán megláttam, amit meg kellett.
A függőágynak az alakját. :)
Benne aludt a kicsi Lotti. :)

Ovi után gyermekjógára mentünk Adriékhoz. Miki nagyon élvezte. Máskor is megyünk.

Sok-sok ilyen napot szeretnék még átélni. :)

Így néz ki egy elvarázsolt és általunk megmentett királyfi:

Imádom az állatokat, kiváltképp a hazai őshonos vadállatokat. Kiskorom óta rajongok a hüllőkért és a kétéltűkért, szerencsére Miki és Lotti is. Aki fél tőlük, az vagy műveletlen, vagy szarul nevelték, vagy (kb. a hüllő-és kétéltűútálók 1%-ára tippelek) valódi fóbiában szenved. Nekik annyit tudok mondani, hogy aki az ellenségemnek (értsd: szúnyogok) az ellensége, az a barátom. :D
Mivel a természetvédelmet az egyik legfontosabb dolognak tartom a világon, ezért igyekszek benne a tőlem telhető legaktívabb módon részt venni: szelektív hulladékgyűjtés, komposztálás, kevesebb szemét előállatása (ez a legnehezebb) és önkénteskedés 1-2 természetvédelmi tevékenységben. Az elektromos terepjáróról alkotott vágyálmaim is ide tartoznak. :) Sajna egy 2 hónapos, 2 éves és 5 éves gyerek eléggé leszűkítik a tevékenységek lehetőségeit (pl. nem tudok gyöngybagoly költőládákat ellenőrizni templomtornyokba létrákon felmászva), viszont meg tudom figyelni a faluban fészkelő gólyákat és fiókáikat, és amit a gyerekek imádnak, tudunk békát menteni.

Békamentés dióhéjban: a békák télre a tavak melletti erdőben beássák magukat a földbe, így vészelik át a hideget. Néhol viszont az emberek a tó és az erdő közé köözutat építettek, így mikor tavasszal kibújnak a földből a békák, át kell haladniuk az úton ahhoz, hogy le tudják rakni a petéiket. De hát elüti őket az autó. Ezért a természetvédők hálókat helyeznek ki, hogy ne tudjanak kimenni a békák az útra, majd a vonulás időszakában minden este megfogják a fennakadt békákat és vödörben átviszik őket az úton.

Na mi is ezt csináltuk és várjuk a következő alkalmat. Matyi a hátamra kötve, mindenkin fénxviszaverő mellény és fejlámpa és ment is a családi békamentés.

Ha mi meg tudjuk csinálni 3 kisgyerekkel, akkor bárki meg tudja. A gyerekek életrevalóbbak, műveltebbek, segítőkészebbek, kitartóbbak lesznek, javul a vizuális differenciáló képességük (vedd észre, melyik falevél a béka! :) ) , a finommotorikájuk és a tűrőképességük.

Mentés közben a gyerekek kérésére többször meg kellett állnunk megnézni (és néha megsimogatni) a "zsákmányt". :)

Még egy pettyes gőtét is találtunk! :)

Itt a gőte:
(meg egy furcsamód kövér erdei béka a vödörben)

Szabadlábra helyezett barna varangyok:

Aki a motivációs posztom ellenére sem érezne késztetést a békamentésre, az gondoljon arra, hogy mi van, ha pont élete szerelme lakozik egy elvarázsolt béka testében. Sosem lehet tudni, ás hát ugye nem érdemes elszalasztani az alkalmat! :)

Már nagyon elegünk volt a náthából, így meglátogattuk a siklósi termálfürdőt. Matyi gyakorlatilag néhány nap kivételével EGÉSZ ÉLETÉBEN NÁTHÁS VOLT, így megpróbálkoztam ezen változtatni valami nem gyógyszeres kúrával. Sajnos kiderült, hogy sószobába nem mehet 6 hónapos kora alatt, a C-vitamin cseppek nem hozták meg a várt eredményt, így a termál fürdőtől vártam a megoldást.

Ha csak én és a 3 gyerek megy (Zsoca airsoftozott), akkor lehet, hogy kevesebb gyerekkel tértem volna haza, de szüleimet és Ancsa barátnőméket rávettem, hogy jöjjenek ők is. Így senki nem fullt vízbe, nem veszett el és el se raboltak senkit az emberkereskedők.
Matyi fiam miatt nem voltam túl mobilis, fiatal kora és óriási mérete miatt nehezebb vele mozogni, így nem mondhatnám, hogy nagyon sokat foglalkoztam a két nagyobbal. Lotti persze azért elég gyakran megcsapolta a tejkészletemet.

Végre rendesen kipróbálhattam a telefonom vízállóságát és még a hőtűrő képességét is teszteltem a 80 fokos szaunában 2 x negyed órán keresztül, bár itt kockáztattam, mert nem rémlett, hogy olvastam volna erről az infóról bármit is. De kibírta, bár a fém keret rendesen átforrósodott. :D

Matyi nagyon élvezte az ottlétet, a melegvízben többször elaludt és egyszer úsztattam a hátán, akkor beszélgettem vele és nagyon sokat mosolygott. Imádta. Mindhárom kisgyerkőcöm egy kis vízicsibe. <3 :)

Matyi épp alszik és izzad.

 Lotti nagyon élvezte a csúszdát, szerintem legszívesebben egész idő alatt csúszdázott volna. :)

A randa pocakomért elnézést kérek, már dolgozok az ügyön.

Amúgy a sok szoptatásnak (vagyis mell ki-és bevételnek) köszönhetően rendben szétszakadozott a bikini felsőm varrása, így maga a bikini felsőm is, ráadásul a drágábbik, úgyhogy ennek nem nagyon örültem. Meg a folyamatos mellméret-és állag változás miatt is egyszer ilyen rajtam a bikini, egyszer olyan, szóval elég gáz. De ez van, ezzel együtt kell élni, ami nem olyan nehéz, hogyha az ember igazán boldog. :)

Végül sajnos nem gyógyultunk ki a náthából, de azért javult a helyzet és persze nagyon jól éreztük magunkat. :)

Pénteken waldorfos farsangi buliztunk Gyöngyvéréknél, végre megengedtem magamnak, hogy igyak egy fél üveg búzasört. Ha nem lenne elég egyértelmű, Piroska és a Farkas(ok)nak öltöztünk. És elkészült az első ötszemélyes családi képünk is, egy kis Attilával fűszerezve. :)

11-re haza is értünk, ilyenkor természetesen nem fürdetem le a gyerekeket, sőt altatási ceremónia nélkül önmaguktól ágyba is zuhannak.

Másnap Waldorf-napra mentünk, hogy megnézzünk pár tanórát és jobban képben legyünk, milyen is a Waldorf suli. Egy fizika órán tudtam csak részt venni, a tapasztalatom alapján az ottani oktatást remekül lehet szimbolizálni az iskola tantermeinek belsejével. Magyarul képzeld el, hogy milyen az óra ott, ahol ilyen a terem.

Amíg a szülők órákon vettek részt, addig a gyerekekre játszóházban felügyeltek waldorfos pedagógusok.

Lotti itt épp cipőt lop.

Sajnos nincsen túl sok lehetőségem fotózni. Részben emiatt vettem az új telefont, de 2 okból kifolyólag elég nehéz vele képeket készítenem.

Először is csak két kezem van. Ha csodával határos módön lenne egy harmadik, akkor mindhárom gyerekre jutna egy, pl ha átmennénk az úttesten, vagy csak éppen a két nagy inni kérne. De így se lenne elég kezem a fényképezéshez. Négy kézzel, na azzal már biztosan meg tudnám örökíteni az összes emlékezetes pillanatot anélkül, hogy bárki más hiányt szenvedne a környezetemben. Így két kézzel viszont mindig mérlegelnem kell: átélni, vagy megörökíteni akarom a pillanatokat? Matyi első mosolyait látva persze nem tudtam elmozdulni mellőle, de azóta néhányszor pont nálam volt a telefon és feláldoztam pár másodpercet a varázslatból. :)

A másik probléma a fényképezéssel az okostelefonok kialakítása. Gyakorlatilag 2 ujjal tudom csak fogni (mivel a másik kézben mindig van egy gyerek, vagy egy főzőedény), és csak a legkisebb felületén érhetek hozzá: az oldalán. Így a legkisebb elmozduláskor kieshet a telefon a kezemből. Ez az S60 esetében nem is lenne gond, mert ütésálló, viszont 226 gramm súlyából és keménységéből adódóan nem ő törik, hanem az törik, amire ráejtem, ez pedig az állandóan kezemben lévő Matyi épségére nézve nem túl biztató. :D Így hát nagyon ügyesnek kell lennem.

Szerencsére vannak alkalmak, amikor nincs a Matyi a kezemben, vagy valami veszélytelent fényképeznék le, mint pl a combomat egy Matyi-lábnyomattal:

Meg amikor anyóséknál vagyunk és több a felnőtt, mint a gyerek:

(Lotti épp mackót szoptat)

Sütéskor nagyon meg kell gondolnom, hogy merjem-e hagyni önállósulni Lottit és Mikit és elszaladhatok-e a telefonért? Ilyenkor többnyire belekerül valami plusz hozzávaló a süteménybe, vagy éppen kikerül belőle valami a konyhapultra, vagy a földre, vagy egy éhes szájba. :)

 Voltunk látogatóban a komlói Mini Zoo-ban, ahol sajnos csak 2 képet készítettem, viszont annál több élmény ért minket, ugyanis majdnem minden állatot meg lehetett simogatni, ami issszonyatnagy királyság!! Mondanom sem kell, mennyivel jobban élvezték a gyerekek, mint a rendes állatkertet. :)