Egy gyerek számára nincsen a multiverzumban (nem lehet) motiválóbb jelenség egy kajáért kunyeráló állatnál. A kunyeráló állatot meg KELL etetni. KELL neki a fű. A gyerek gyenge kis ujjaival letépi, eleinte csak pár szálat, majd egyre többet és többet.

És mit csinál a felnőtt? Hát pont ugyanezt. :D

....akkor úgy kerülhetem el az egész napos veszekedést, ha azonnal kiviszem kutyát sétáltatni a

 HAVASESŐBE.

A gyerek garantáltan nem fog azon hisztizni, hogy mit akar reggelizni, hogy mit akar felhúzni, mert mire ráeszmélne, hogy mi is fog történni, már rákerült az overál (a pizsamára),örül, hogy van rajta ruha, és útközben megéhezve az egy hete készült száraz rozskenyér szeleteket is jóízűen megeszi. Eszébe sem jut azon nyafogni, hogy ő nem mézes cornflakes-et, hanem Chocapicot akar reggelizni.  És nagyon boldog lesz attól, hogy ha hátrafelé megyünk, akkor nem az arcunkba ömlik a havaseső és kevésbé fagy le az arcunk.

Deal with it children.B)

-Anya képzeld, hogy nem tudok rosszat álmodni. A tininidzsákból (Tininindzsa teknőcök) kiszedem a rosszat és jót gondolok a helyére. A szememmel és a gondolatommal csinálom. 

Szalad Apához és mondja neki is:

-Többé nem álmodok rosszakat. Soha.

A fényképet köszönöm az NNFotonak! :) http://www.nnfoto.hu/

Jelenleg életem két fő mozgatórugója az egészséges (természet-és állatvédő) étkezés és az egyszerűsítés megvalósítása. Előbbi elég egyszerű(nek tűnik, de nem az), vegyszermentes, minél közelebbről vásárolt termékek, minél boldogabb életet élt állatokból nyert kaja. Utóbbi a "Minimalizmus" elvei alapján kialakított környezet, életmódot jelenti. A cél, hogy mindél kevesebb tárgy vegyen minket körül, minél kevesebb idő menjen el vásárlással, válogatással, rendrakással, minél kevesebb pénzt költsünk külsőségekre, csak a legfontosabb, legsokoldalúbb tárgyakat hagyjuk meg magunknak.

A kezdetekben egy könyv, az Egyszerűbb gyermekkor inspirált. Itt tárgyiakban a gyerekszobában tudtam megvalósítani a játékoknak a szelektálását. A könyv részletesen leírta, hogy mely játékokat érdemes, mely játékokat nem érdemes megtartani.

A mai napig nem sikerült elérni az általam elképzelt játéklimitet, de közeledek hozzá. Jelenleg így néz ki a gyerekszoba:

Nemrég találkoztam a következő dologgal, ami rendkívül inspirálóan hatott rám, a "The Minimalists" című film. Ennek hatására elképesztő mennyiségű tárgytól szabadultam meg (legalább 10-15 zsáknyi mennyiségről van szó, de lehet, hogy több is).

Az eredmény lassan kezd szembetűnő lenni, de a munkát hátráltatják a tárgyakhoz kötődő, teljesen haszontalan érzelmeim.

Hogy mi a fantasztikus érzés?

Úgy kezdődik, hogy kiteszem a lelkem az ebédért, mindent beleadok, finomat, változatosat és ötleteset főzök, időre elkészülök, rendet hagyok magam után és még az újszülött is boldog, mert vagy a hátamon ücsörgött, vagy dumáltam hozzá. Felhasználtam mindent: a maradék mangalica-húslevesből medvehagyma krémlevest készítettem, a maradék medvehagymásból sajttal-és medvehagymával töltött lapótyát csináltam életemben először, ráadásul tökéletesre, a maradék zöldségekből meg finom salátát raktam össze (medvehagyma répa, káposzta, sóska, uborka, paradicsom, sajt, majonéz). Minden egészséges, teljes kiőrlésű, stb...

És az egész ügyködésem megkoronázása az, amikor hazajön Zsoca a gyerekekkel és azt monda:

"Légyszi ne hagyd bent a mosogató alján a szivacsot, mert undorító.",A levesbe belemártva a merőkanaat pedig közli, hogy "Hát ez eléggé furcsa."

Nem baj, legalább ízlett neki. :D

Na jó, tényleg furcsa, de hogy nézzen ki egy krémleves? Ez már a maradék. Tudom, hogy kajkat nem evés után kell fényképezni, de így sikerült na. :) Amúgy is a valóságot, nem az ideált akarom megjeleníteni.

Ez meg a lapótya, benne a salátával.