Sajnos nincsen túl sok lehetőségem fotózni. Részben emiatt vettem az új telefont, de 2 okból kifolyólag elég nehéz vele képeket készítenem.

Először is csak két kezem van. Ha csodával határos módön lenne egy harmadik, akkor mindhárom gyerekre jutna egy, pl ha átmennénk az úttesten, vagy csak éppen a két nagy inni kérne. De így se lenne elég kezem a fényképezéshez. Négy kézzel, na azzal már biztosan meg tudnám örökíteni az összes emlékezetes pillanatot anélkül, hogy bárki más hiányt szenvedne a környezetemben. Így két kézzel viszont mindig mérlegelnem kell: átélni, vagy megörökíteni akarom a pillanatokat? Matyi első mosolyait látva persze nem tudtam elmozdulni mellőle, de azóta néhányszor pont nálam volt a telefon és feláldoztam pár másodpercet a varázslatból. :)

A másik probléma a fényképezéssel az okostelefonok kialakítása. Gyakorlatilag 2 ujjal tudom csak fogni (mivel a másik kézben mindig van egy gyerek, vagy egy főzőedény), és csak a legkisebb felületén érhetek hozzá: az oldalán. Így a legkisebb elmozduláskor kieshet a telefon a kezemből. Ez az S60 esetében nem is lenne gond, mert ütésálló, viszont 226 gramm súlyából és keménységéből adódóan nem ő törik, hanem az törik, amire ráejtem, ez pedig az állandóan kezemben lévő Matyi épségére nézve nem túl biztató. :D Így hát nagyon ügyesnek kell lennem.

Szerencsére vannak alkalmak, amikor nincs a Matyi a kezemben, vagy valami veszélytelent fényképeznék le, mint pl a combomat egy Matyi-lábnyomattal:

Meg amikor anyóséknál vagyunk és több a felnőtt, mint a gyerek:

(Lotti épp mackót szoptat)

Sütéskor nagyon meg kell gondolnom, hogy merjem-e hagyni önállósulni Lottit és Mikit és elszaladhatok-e a telefonért? Ilyenkor többnyire belekerül valami plusz hozzávaló a süteménybe, vagy éppen kikerül belőle valami a konyhapultra, vagy a földre, vagy egy éhes szájba. :)

 Voltunk látogatóban a komlói Mini Zoo-ban, ahol sajnos csak 2 képet készítettem, viszont annál több élmény ért minket, ugyanis majdnem minden állatot meg lehetett simogatni, ami issszonyatnagy királyság!! Mondanom sem kell, mennyivel jobban élvezték a gyerekek, mint a rendes állatkertet. :)

Ő itt Lackó baba, Miki babája. Sokan nem tudják, de a fiúknak is lehet babájuk és ez egyáltalán nem feminim dolog. Nem lesz tőle a fiú se töketlen, se homoszexuális. És valószínűleg nem lesz belőle olyan apuka sem, aki nem képes tisztába tenni a saját gyerekét, aki úgy gondolja, hogy a gyermeknevelés csak az asszony dolga, aki nem fog soha elmosogatni, vagy kiteregetni.
Nem hinném, hogy egy kemény, műanyag pókember figura jobb lenne egy gyereknek, meg hát az is ugyanannyira "baba", csak egy durvább, kisebb, kevésbé ölelgethető, automatikusan erőszakra ösztönző típus. Meg hát Lackó baba lehet pl. pókember is, Pókember többnyire senki más nem lesz, csak pókember. Ráadásul Lackó baba lehet még batman, superman, csillagszemű juhász és Apa is. :)
Lackó baba mostanában csecsemő és kisgyerek, gyakran megszoptatja Lotti is, Miki is, fel szokták öltöztetni, megsétáltatni babakocsival és szokott üldögélni a babaszékben is. De Miki szereti, ha én játszok a babájával és olyankor autóknak, plüssöknek a barátja, akikkel bármilyen kalandban részt vehet.
Lackó baba kreativitásra ösztönöz.

Miki készített Matyinak egy egyszemű, egylábú, csörgő játékot. Egyedül. :) A kis barkácsasztalánál. Hogy hogyan csinálta, azt pontosan nem tudom, mert ha barkácsol, akkor "nyugton van" és olyankor ugye van sok minden más, amire figyelhetek. :) Meg hát az ember alkotni egymagában szokott. Amúgy valószínűleg kézifúróval előfúrta a lyukakat és csavarhúzóval becsavarta a csavarokat.Meg biztos reszelgethette, smirglizhette is.

Egyébként ma megkérdezte, hogy miután a halottak felszállnak a Mennybe, miért nem potyognak le a csontok? :)

Mi mindig úgy szoktunk kirándulni, hogy mivel kicsik a gyerekek, ezért elmegyünk az erdő széléig kocsival, onnan pedig tetszőleges irányba elsétálunk valahova (vagy sehova, csak ott játszanak a gyerekek, nyomokat fedezünk fel, gyűjtögetnek, madarakat figyelünk, stb.)

Mindig magunkkal viszünk egy kutyát is, aki a látóhatáron belül szokott csatangolni. Emiatt egyre jobban izgulok, mivel egyre több szabálytalan kutyalelövésről lehet hallani, de mivel az én kutyáim vadat nem hajtanak és mi minden esetben ott vagyunk a kutya közelében, ezért szabályt nem sértünk (http://index.hu/belfold/2016/09/20/kutya_setaltatas_szabalyai_vadasz_lelott_poraz/), így jaj annak a vadásznak, aki le merné lőni a drága kutyáinkat. Biztos, hogy a gatyát is leperelnénk róla, valamint felhasználnám az internet általam elérhető minden lehetőségét arra, hogy a vadászok ellen fordítsam az embereket. Igen, ez egy fenyegetés volt . :)

Lotti újságot (playmobil katalógust) olvas a mező közepén:

Miki talált néhány rókakoponya darabot, meg egy szép metszőfogat, amit haza is hoztunk:

Miki rögtön felmászott a vadászlesre, aminek a tetején aztán tériszonya lett, így le kellett kísérnem. :)

Az a két pötty ott a két gyerekem.

Lotti csigaházakat gyűjtött.

A táj

Hektor mindig hűségesen velünk marad.

Ezen a héten Mikiék az oviban (waldorf ovi) cukrászok. Ehhez igazitják a tevékenységeket, napirendet. Minden nap sütnek valami finomságot, amit ebéd után közösen elfogyasztanak. Pénteken kerül sor a farsangi mulatságra, erre a napra a szülők titokban varrnak a gyerekeknek jelmez darabokat, aztán az összes közül a gyerekek belebújnak abba, amit választanak.

Én egy komplett sárgarigó jelmezt varrtam, 3 részből: csőr, szárnyak és farok. Lotti volt a próbababa, a piros csőrt sajnos nem tudtam rárőszakolni, de még így is tutira vetélytársnak tekintené őt egy igazi hím sárgarió. :)

Ez a Lotti, jelmezben:

Ez pedig két fénykép egy igazi sárgarigó hímről. Akár még össze is lehetne őket téveszteni. :)

A péntek reggeli (10 órai) csípős, szeles hidegben Mikivel, Lottival és Matyival sétára indultunk a Misinára. Kemény körnek ígérkezett, az is volt, de nem volt élvezhetetlen se matyiüvöltéstől, se lottihisztitől, úgyhogy mindenképp sikeres élménynek könyvelem el itt és most. :)

Felsorolom amiket csináltunk: fajismereti és etológia illusztráció, madárhatározás telefonos app segítségével, közös konzultáció, hogy még merjük-e kérdezni apát egy újabb kutya örökbefogadásáról (nem mertük), a "menjünk tovább" és a "várj, még szopik a Matyi" mondatok ismételgetése, nosztalgiázás a lovas öltöző putri hangulatában, beszélgetés ismerősökkel, malackergetés

Amiket láttunk és izgi volt: 3 spicc,  1 tündéri stafford és további rövidlábú kutyák amiket majdnem hazavittünk. *.* Régi lóbarátok, régi jóbarát (Lora :) ). Gyönyörű mintás tollazatú fácánok (kell egy pár a kertbe :) ), futókacsák amik olyanok, mintha mindig nyújtózkodnának (ezek amúgy állítólag bio meztelencsigairtószerek, mert azt esznek) , vetési varjú, fekete, nagy, rekedt és riadt holló (imádom). Mosómedvék, amik közül az egyik, még misinás dolgozó koromban többször megfenyegetett, hogy nekem támad. Egy fenséges rétisas, akinek 20 cm közelsêgből is a szemébe nézhettünk, ölyvek, héja (aztaaaaaaa), barna rétihéja (aztaaaaaaa) és egy nyúl méretű malac: Dundika. A lovasöltöző valószínűleg elnyerné a "világ leglerúgottabb lovasöltözője" címet, ha lehetne ilyenre pályázni, és itt van az eddigi legbüdösebb és legundorítóbb wc, amiben valaha jártam (még a toxicos frissen padlónhányásos wc se volt ilyen undi, bár akkor  nagyon részeg voltam, így nem biztos, hogy igazságos a cím). 

Az öltözőbe lépve amúgy elfogott az az érzés, amit 17 évvel ezelőtt 10 éves friss lovasként éreztem ott. Még sosem éreztem ilyen intenzíven és nem tudom megfogalmazni, milyen fantasztikus volt. Hiszen apámon és anyámon kívül a Misinától lettem az, aki. Van még ott pár szekrény, amire olyan nevek és lónevek vannak írva/ karcolva/ égetve, amiket az ott lovaglók közül már senki nem ismer. Azok a szekrények a Misina lovainak a történelme. Az őskor. :')

Most jöjjön néhány kép. A sétánk egyébként 3 óra volt. Nice :)