Vasárnap Zsoca Airsoftozott és mivel itthon temérdek sok munka várt volna rám, ezért inkább elmenekültem a 3 gyerekkel Nagypeterdre egy íjászversenyre. Útközben kiderült, hogy Nagypeterd nagyon messze van, de az ott töltött idő, barátném, Enikő és Miki íjászkodó kedve kárpótolt minden idő-és benzinráfordítást.

Nagyon király volt a verseny, fantasztikusan megszervezve, mozgó céltáblák, erőmérős céltáblák, medve, szarvas, vaddisznó célok, fekve lövés, meg egy ősmagyar (önmagában)vágtató nyereg, amiben ülve kellett lőni. Naggggggyon király volt. Meg volt adva, honnan lőhetnek a felnőttek, honnan a gyerekek és honnan a mini gyerekek.

Nem tudtam sokat fotózni, mert figyelnem kellett, hogy a helyváltoztatásra képes gyerekeim ne szaladjanak be önkéntes mozó céltáblának, de azért néhány kép készült.

Itt van az én kis lovasíjászom a mini-lovasíjászok vágtató hintalován (hintáztatta miközben lőtt :) )

Itt meg az igazi kis vadász.

Közben érkezett hozzánk 4 új fűnyíró is. A képek szállítás alatt készültek. Készítek majd róluk működés közben is. :)

És miért olyan nagy gond ez? Mert túl gyakran kerülünk vele kapcsolatba. De a pszichológus végre választ adott a kérdéseinkre: Miért gondolja mindig úgy, hogy csak neki van igaza? Miért szól bele mindenbe? Miért vagyunk előtte, közben és utána idegesek, ha találkoznunk kell vele? Hát azért, mert narcisztikus. Ja meg abszolút unintelligens, de ezt eddig is tudtuk.

A felfedezéssel kapcsolatban már csak egy valami van hátra: meg kell szereznem Steven Carter és Julia Sokol  narcisztikusokról írt könyvét, hogy megerősítse bennem azt az elhatározást, hogy soha többet ne kelljen neki muszájból jó képet vágnom, vagy akár beszélnem vele.  Vége vendégségekben az órákig tartó feszült üldögélésnek, az őszinteségre fintorgást kapó beszélgetéseknek, a kérdésekre adott végig nem hallgatott válaszaimnak.  Megszüntetem a káros kapcsolataimat. Kiválogatom az életemből a szemetet. A narcisztikus szemét faszfejeket, meg a többit. :)