Hogy mi a fantasztikus érzés?

Úgy kezdődik, hogy kiteszem a lelkem az ebédért, mindent beleadok, finomat, változatosat és ötleteset főzök, időre elkészülök, rendet hagyok magam után és még az újszülött is boldog, mert vagy a hátamon ücsörgött, vagy dumáltam hozzá. Felhasználtam mindent: a maradék mangalica-húslevesből medvehagyma krémlevest készítettem, a maradék medvehagymásból sajttal-és medvehagymával töltött lapótyát csináltam életemben először, ráadásul tökéletesre, a maradék zöldségekből meg finom salátát raktam össze (medvehagyma répa, káposzta, sóska, uborka, paradicsom, sajt, majonéz). Minden egészséges, teljes kiőrlésű, stb...

És az egész ügyködésem megkoronázása az, amikor hazajön Zsoca a gyerekekkel és azt monda:

"Légyszi ne hagyd bent a mosogató alján a szivacsot, mert undorító.",A levesbe belemártva a merőkanaat pedig közli, hogy "Hát ez eléggé furcsa."

Nem baj, legalább ízlett neki. :D

Na jó, tényleg furcsa, de hogy nézzen ki egy krémleves? Ez már a maradék. Tudom, hogy kajkat nem evés után kell fényképezni, de így sikerült na. :) Amúgy is a valóságot, nem az ideált akarom megjeleníteni.

Ez meg a lapótya, benne a salátával.